You are here:   Nyitólap Gazdálkodóknak Gyepgazdálkodás Legeltetés Legeltetési módok
Nyomtatás

Terelgetős, pásztoroló legeltetés

 

A legeltetés korai formáinál a terelgetős, pásztoroló eljárásokat találjuk, amelyek, bizonyos változásokkal, napjainkig fennmaradtak, sőt megfelelő módszerekkel, mint hagyományos eljárások, alkalmazhatóak is.

A nomád legeltetésre az volt a jellemző, hogy mindig oda hajtották az állatot, ahol volt fű, és addig tartották ott, amíg volt mit legeltetni. A legeltetés ebben a formában nem okozott regenerációs időbeli gondot, mivel a gyep állateltartó képessége magasan fölötte lehetett a terhelésnek. A veszteségek sem lehettek jelentősek, mivel a marhákat a legeltetésben valószínűleg rögtön követték a juhok. Ez az eljárás napjainkra megszűnt, mert eltűntek a nagy szabad térségek, amelyek biztosíthatták ennek a formának a határtalan terület igényét.

A szabad legeltetés akkor alakult ki, amikor a szántóföldi művelés vissza szorította a gyepeket a gyenge termőképességű talajokra és ott közös használatú falusi közlegelőket alakítottak ki, megszüntetve ezzel a nomád legeltetés gyakorlatát. A legelő terhelése termőképességéhez viszonyítva magas volt. A gyep a túllegeltetés miatt, takarmány értékű növény fajokban elszegényedett és elgyomosodott, megritkult, ami a lejtőkön utat engedett az eróziónak. Nyáron a szabad legeltetést kiterjesztették a már lekaszált rétekre és betakarított gabona tarlókra. Elkülöníthető termésnövedékek a regenerációs idő figyelmen kívül hagyása miatt nem voltak. A szabad legeltetés szakszerűtlen legeltetési forma volt.

A láb alóli legeltetés a szabad legeltetés olyan formája, ahol a pásztor a rendelkezésre álló gyepterületen, a termés függvényében, már irányítja az állatállományt, és ez által, a visszalegelés megakadályozásával, lehetővé teszi a regenerációs idő egyfajta betartását. Túlterhelés esetén nem működött a rendszer. Megfelelő állat létszámmal már ki tudták alakítani a megfelelő termés megoszlást, vagy másképpen a növedékek hasznosítására épülő váltott legeltetésnek nevezett módszert. Általánosságban jellemző, hogy az elgyomosodási, túllegeltetési problémáktól és a legelő erózióra való hajlamossá tételétől ez a módszer sem volt mentes. A talaj - növény - állat kölcsönhatás egyensúlyának érvényre jutása, csak esetleges és nem tudatos volt.

A terelgető pásztoroló legeltetés jelenlegi gyakorlata figyelembe veszi a gyep állomány faji összetételét, állateltartó képességét, fűhozamát és az állatok igényét. A terelgetés az állatok takarmányigénye alapján határozza meg a napi legelő területi adagot. Az állatok válogatása miatt gyakran előfordul a túllegeltetés és a foltos alullegeltetés. Ugyan ilyen veszélyeztető tényező az állathiányból adódó legelő kihasználatlanság és az ebből következő alulhasznosítás. Természetvédelmi szempontból nélkülözhetetlen gyephasznosítási forma.

 

Adagoló legeltetési módszerek

 

A gyepgazdálkodás fejlődésével alakultak ki az adagoló legeltetési eljárások. Ezek jellemzője, hogy, a termés és az állateltartó képesség növelése érdekében, műtrágyázással megnövelték a talaj termőképességét, nemesített füvek betelepítésével pedig megváltoztatták a növénytársulás faji összetétel arányát, ezzel fokozták az egyes gyepnövedékek hozamát és termés biztonságát.

Természetes, extenzív gyepeken ma már csak a termőhely biztosította termést adagolják minden egyéb termésnövelési beavatkozás nélkül. Az eljárás lényege, hogy a fűadagokat növedékenként, rotációszerűen, szakaszosan kapják meg az állatok. Egy terület termésnövedékén csak annyi állatot legeltetnek, ami biztosítja a regenerációs idő betarthatóságát és a növényzet vitalitását a következő növedék előállításához. Eredménye egy kiegyenlítettebb, magas fajszámú gyepnövény állomány. A legelő berendezését tekintve, az adagoló legeltetés állandó és időszakos karám rendszerrel behatárolt területű szakaszokon történhet.

 

Az állandó szakaszhatárok készülhetnek fából, szögesdrótból, élő sövényből, kőből, vagy lehetnek természetes határok is, pl. vízfolyás árka stb. A szakaszok nagysága, a művelő gépek méretei miatt 10 és 20 ha között változik. A felhajtó út szélessége szintén 10m körüli. Az egyes szakaszokon, állandó létszámú állatállomány esetén - a terméstől függően - növedékenként változik a legeltetési napok száma.

 

Az időszakos szakaszhatárokon (áttelepíthető elektromos kerítésen) belüli legeltetés egy adott állatlétszám figyelembe vételével, a gazdálkodó által megállapított legeltetési naphoz igazított, az éppen rendelkezésre álló termés alapján számított, de növedékenként változó nagyságú terület napi adagoló hasznosítását jelenti. A legeltetett állatok napi fű igénye az állat létszám alapján adott, és ezt összevetve a rendelkezésre álló növedék termésével, megkapjuk az éppen aktuális, ideiglenesen bekerítendő legelőterület, a szakasz nagyságát. A legeltethető termés napra kész tömegét kaszálási próbával állapítjuk meg. A módszer előnyei közé tartozik, hogy meg tudjuk határozni a terhelés nagyságát, a gyepet nem tapostatjuk tovább, mint ameddig szükséges, a legeltetési idő hosszának tetszés szerinti megválasztásával megnyújtható a regenerációs idő, megakadályozható a túllegeltetés. A védett területfoltok kikeríthetők a legeltetési igénybevétel elől.

Bejelentkezés

Támogatók

life logo

Partnerek

Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Papp Zsolt - Családi gazdálkodó
Viszlóné Oláh Erzsébet
- Családi gazdálkodó