You are here:   Nyitólap Gazdálkodóknak Gyeptípusok leírása Löszgyepek Löszgyep élőhelyek
Nyomtatás

A lösz (mint jégkorszaki eredetű alapkőzet) Magyarországon sokfelé előfordul. Az erdőspusztai éghajlattal rendelkező löszfedte területeken (amelyek hazánknak elsősorban a középső és keleti, délkeleti térségeire jellemzőek) nagyon jó minőségű, termékeny mezőségi talaj (más néven feketeföld vagy csernozjom) alakult ki. A mezőségi talajon egykoron nagy kiterjedésű lösz erdőspusztai növényzet volt jellemző addig, amíg az ember ezeket a területeket mezőgazdasági művelésbe nem vonta. Az erdőket már évezredekkel ezelőtt irtani kezdték, a nagy kiterjedésű löszös síkságokon, löszplatókon már évezredekkel ezelőtt szántóföldeket alakítottak ki. A gyepekkel mozaikos tölgyes erdőkből mára alig maradt mutatóba néhány kisebb állomány. Az eredeti növényzetből csak a meredekebb löszlejtők gyepjei maradtak fenn, amelyeket haszonállatok extenzív legeltetésével hasznosítottak elődeink. Mára ezek a löszlegelők is jelentős részben átalakultak: vagy a túl intenzív használat miatt leromlottak, vagy a legeltetés hiánya miatt becserjésedtek.

 

A löszgyepek egy része szikes tájba ágyazottan, többnyire padkatetőkön fordul elő, ezeket a szikeseknél mutatjuk be. A túlnyomóan sík felszínű tájaink egykor nagy kiterjedésű löszpusztáiból mára már csak kisebb foltok maradtak meg, helyükön ma többnyire szántóföldek terülnek el (pl. a Hajdúságban, Bácskában, a Maros-Körös közén, ld. 1. ábra). Ezek az ősgyep maradványok többnyire mezsgyéken, kunhalmokon fordulnak elő, kiemelkedő természeti értéket képviselnek, az intenzív mezőgazdasági tájban számos növény- és állatfaj egyedüli élőhelyei, ugyanakkor gazdasági jelentőségük – kicsiny kiterjedésüknél fogva – csekély.

 

losz_1

 1. ábra. Ősi és másodlagos eredetű löszgyepek jelenlegi elterjedése Magyarországon.
[KV_EH_h5a_elterjedes_2_0.jpg]

 

losz_2

2. ábra. Magyarország lösztájai (zöld vonallal körülhatárolva) és az egykor lösznövényzettel borított területek
elterjedése (zöld színnel színezve). Világoskék szín jelzi az egykori ártereket.
[Losztajak_Magyarorszagon.jpg]

 

Nagyobb kiterjedésű löszgyepek elsősorban a Mezőföld löszvölgyeiben, az Északi-Középhegység déli lábánál és medencéiben, az alföldperemi hátakon (pl. Gödöllői-dombvidék, Monor-Irsai hát), a Dunántúli-középhegység peremein, valamint a löszfedte dombvidékeink (pl. a Baranyai löszös dombok, Tolnai-dombvidék) egyes részein maradtak fenn (1. és 2. ábra). Ezekre a löszgyepekre jellemző, hogy többnyire lejtőkön helyezkednek el, a völgyek felső peremén általában szántóföldekkel érintkeznek, a völgyaljban pedig gyakran mocsarakkal, mocsárrétekkel szomszédosak (5. ábra). A löszvölgyek vegetációs mozaikjait táji vegetációs egységnek tekintjük, amelyek több tájegységben rendszeresen megjelennek, természetföldrajzi adottságaik hasonlóak, és a rajtuk való gyepgazdálkodásnak (elsősorban az állattartásnak) is jól körülhatárolható egységei.

 

A lösz alapanyagát, a jégkorszaki gleccser morénák hordalékából származó port a keleti szelek szállították a Mezőföld területére. A por megkötésében az egykori növényzet, a hideg löszpuszta is szerepet játszott. A hűvös, száraz klímában pedig megkezdődött e kőzetliszt lösszé alakulása. A 10–50 mm átmérőjű, főleg kvarcból álló szemcsék összecementálódását a jelentős mennyiségű (1–20%) karbonáttartalom (mésztartalom) tette lehetővé.

losz_3

3. ábra. Löszvölgyrendszer vázlatos rajza (eredeti).
[Volgyrajz.jpg]

 

A völgyek kialakulása a lösz lepusztulási jelenségeivel, elsősorban karsztosodásával kapcsolatos. A szivárgó csapadékvíz oldó hatása miatt fellazítja a kőzet szerkezetét, így a lösztábla belsejében üregek, a felszínén árkok alakulnak ki. Az üregek beszakadásával, az árkok mélyülésével, a felszíni erózió egyre erőteljesebbé válásával kialakulnak a löszvölgyek. A mélyebb fővölgyekből a löszplatóba mellékvölgyek vágódnak be, így végeredményként a löszplatók hullámos felszínébe bemélyedő, elágazó völgyrendszer jön létre (3. ábra). A plató síkja és a völgytalp között akár 60–70 m-es szintkülönbség is lehet, a völgyoldalak meredeksége elérheti a 45º-ot.

 

A természetes löszgyepekkel jellemezhető völgyek éghajlata erdőssztyepp jellegű, illetve átmeneti az Alföld, valamint a középhegységi és dombvidéki tájak között. Az évi középhőmérséklet 10–11ºC körül alakul, a januári középhőmérséklet általában –1ºC és –3ºC között várható, de a hőingás mértéke egy-egy éven belül igen jelentős (akár 60ºC). A téli hideg nyugatról kelet felé haladva fokozódik, és a nyári meleg is ilyen irányban erősödik, az éghajlat kontinentalitása tehát kelet felé növekszik. Egy völgyekkel tarkított jellemző löszterület (Mezőkomárom környéke) 90 évének csapadékadatait elemezve megállapítható, hogy a csapadék átlagos évi mennyisége 600 mm körüli, ám ez az érték évről évre jelentősen változhat. Az 550 mm-nél kevesebb évi csapadékkal rendelkező évek aránya kb. 30%, az évek egyharmadában pedig 650 mm-nél több csapadék hull. A szélső értékek: 370 mm és 900 mm (1881 és 1970 között). A csapadékmennyiség jelentős éves ingadozásai miatt a gyepek biomassza produkciója (fűhozama) is nagymértékben változhat az egyes évek között. A csapadékos években az állatok egész évben találnak legelnivalót a löszlejtőkön, míg aszályos nyarakon akár már július elejére teljesen kisül a déli kitettségű völgyoldalak gyepje. Száraz években még az egyébként üdébb és dúsabb növényzetű északi kitettségű lejtők sem képesek a más években megszokott mennyiségű és minőségű fűhozamot adni.

 

A meredek löszlejtőkön a csapadéknak csak egy része jut be a talajba, így főként a déli lejtők mikroklímája már kimondottan sztyeppi jellegű. A völgyoldalak felső részein a talajvíz mélyen van, míg a völgyaljak üdék, tavasszal vízállásosak (4. ábra). A nagyobb és mélyebb völgyek aljában mocsarak jöttek létre, helyenként ezekből halastavakat alakítottak ki (5. ábra).

 

losz_4

4. ábra. Löszvölgy jellegzetes vegetációs mozaikja.
[Volgy_novenyzeti_mozaikja.jpg]

 

Az erdőssztyepp zóna löszvölgyeinek növényzete eredeti állapotában igen változatos volt, és ebből a változatosságból szerencsés esetben még sokat megőrzött (4. ábra). A völgyoldalakon a löszgyepek többféle változata élhet: száraz és félszáraz típus, kevésbé vagy erősebben gyomos, fajgazdag vagy fajszegény stb. A löszgyepek a völgyaljak felé átmennek mocsárrétekbe (5. ábra). A völgyalji mocsárrétek még sok helyen jó állapotban vannak, máshol kiszáradtak a lecsapoló árkok következtében, helyenként erősen gyomosak a völgyek fölötti szántóról lefolyó növényvédő szerek és műtrágyák miatt, és előfordul az is, hogy a szárazabb völgyaljakat felszántották. A mélyebb völgyalji részeken mocsarak (pl. magassásosok, nádasok) tenyésznek. Helyenként a gyepek cserjésednek, ami természetes folyamat, de a legeltetés felhagyása elősegíti a becserjésedést. A völgyekben sokfelé jellemzőek az idegenhonos fák ültetvényei: a völgyoldalakon inkább az akácosok, a völgyaljakban nemesnyarasok (5. ábra). Eredeti tölgyes állományt elvétve figyelhetünk meg, és idős hagyásfából is elég kevés van.

 

losz_5

5. ábra. Löszvölgyekkel tagolt mezőföldi tájrészlet légifényképe.
[Loszvolgy_legifoto_feliratokkal.jpg]

 

Az alföldi (pl. mezőföldi) löszvölgyek gyepjeinek túlnyomó többsége ősi löszgyep, míg az alföldperemi, dombvidéki és hegylábi löszoldalak legelőinek egy része már az erdőzónában helyezkedik el, ezért irtás eredetű (1. táblázat). Mivel ősi löszgyepek ezekben a tájakban is előfordultak (csak kisebb kiterjedésben), ezért a másodlagosan kialakuló gyepek fajgazdagsága igen jelentős lehet, természeti-ökológiai értékük is nagy, fennmaradásukhoz azonban elengedhetetlen az extenzív legeltetés. Ennek hiányában néhány évtized alatt teljesen becserjésednek.

1. táblázat. A löszlejtőket magába foglaló táji vegetációs egységek típusai.

 

löszplatóba mélyült völgyek

dombvidéki löszvölgyek

hegységperemi löszös dombok

tájegységek

Mezőföld, Monor-Irsai hát, Illancs nyugati pereme

Gödöllői-dombvidék, Baranyai löszös dombok, Tolnai-dombvidék

Mátraalja, Bükkalja, Keleti-Gerecse, Cserhát szélei

éghajlati zóna

erdőssztyepp zóna és széle

erdőzóna

az erdőzóna és az erdősszytepp határa

geomorfológia

löszplató (vagy lepelhomokos löszös hát) hullámos felszínébe komplex és eróziós eredetű völgyek és völgyrendszerek mélyülnek

dombvidékeknek elsősorban a peremeinél keskeny vagy szélesebb talpú eróziós löszvölgyek alakultak ki

lösszel fedett (általában kemény alapkőzetű) dombok, körülöttük alacsony hullámos felszínek vagy síkságok terülnek el

növényzet a honfoglalás előtti időkben

a platón főleg erdőspuszták, a völgyoldalakon löszgyepek, a völgyaljakban mocsarak és üde erdők

a dombok tetején zárt tölgyerdők, a meredek lejtőkön erdőssztyepp erdők, a völgyaljakban üde erdők (pl. gyertyános-tölgyesek)

a dombok tetején zárt tölgyerdők, a meredek lejtőkön erdőssztyepp erdők, a völgyaljakban száraz vagy üde erdők

növényzet a XIX. században

a platón szántók (néhol kevés gyep), a völgyoldalakon legelők, a völgyaljakban mocsarak és mocsárrétek (kaszálórétek)

a dombok tetején erdők vagy szántók, a meredek lejtőkön gyümölcsösök és szőlők, a völgyaljban és a lejtők alsó részén legelők, a patakok mentén kaszálórétek

a dombok tetején szántók vagy erdők, a lejtőkön gyümölcsösök, szőlők, vagy legelők, a dombok aljában legelők, kaszálórétek vagy szántók

jelenlegi növényzet

a platón szántók (néhol telepített erdők), a völgyoldalakon felhagyott és cserjésedő gyepek, jelenleg is használt legelők, telepített akácosok, a völgyek aljában kaszálórétek vagy szántók, a mocsarak kiszárítva vagy halastónak átalakítva

a dombok tetején szántók vagy fás ültetvények (kevés tölgyerdő), a meredek lejtőn felhagyott gyümölcsösök és szőlők, a völgyaljban és a lejtők alsó részén cserjések, a patakok mentén cserjésedő kaszálórétek

a dombok tetején szántók vagy faültetvények, a lejtőkön felhagyott és erősen cserjésedő vagy teljesen becserjésedett gyümölcsösök, szőlők és legelők, a dombok aljában többnyire szántók

 

A löszlejtők vegetációja és használatuk története nagymértékben függ attól, hogy milyen geomorfológiai tájtípusban és milyen éghajlati zónában fordulnak elő. Ezek alapján a löszlejtők táji vegetációs egységének különböző típusait különíthetjük el (1. táblázat).

 

Ha a mezőföldi löszvölgyek használatának történetét a korabeli, 1700-as és 1800-as években készült katonai felmérések és térképek segítségével tanulmányozzuk, akkor kiderül, hogy a völgyeket körülölelő táj nagy része már abban az időben is szántó volt (6. ábra). Az ősi erdőterületek aránya a XVIII. század második fele óta alig változott, mert összefüggő eredeti erdőfoltok már akkor sem voltak. Az erdőborítás ugyan kissé nőtt, de ez szinte kizárólag tájidegen fák (akác, nemesnyár, feketefenyő) telepítésének köszönhető. A vizenyős völgyalji területek aránya a jelenleginél azonban kétszáz évvel ezelőtt még jóval nagyobb volt, mert a csatornázási és belvíz-elvezetési munkálatok csak később kezdődtek. A későbbi csatornák helyén akkor még kiterjedt mocsarak húzódtak. A sztyepprétek százötven évvel ezelőtt még valamivel nagyobb kiterjedésűek voltak a maiaknál, ugyanis a mai szántóterületek egy részét akkor még legelőként hasznosították. A nagy, sík legelőterületek feltételezhetőleg mentesítették a meredekebb oldalak növénytakaróját az intenzív legeltetés alól (6. ábra). Mára azonban a löszgyepek tovább fragmentálódtak. Ez részben a tájidegen fafajok (főleg az akác) völgyoldalakra történő telepítése, részben a nem legeltetett gyepek spontán cserjésedése miatt következett be.

 

losz_6

6. ábra. Egy mezőföldi völgyrendszer (a Belsőbárándi-völgy és környékének) térképe 1857-ből.

A völgyaljban akkor még mocsarak terültek el (kék szín és vonalkázás), helyükön ma a Dinnyés-Kajtori-csatorna húzódik. Az „Eb Vár” és a „Bolond-Vár” két bronzkori földvár maradványa. A löszplatók nagy részén már akkor is szántók voltak, erdőket nem látunk, de a gyepek (zöld és kékeszöld szín) a völgyeken kívül a fennsíkokon is megfigyelhetők. A mostani állapotok alapján pirossal körülhatárolt egykori gyepfoltok ma már nincsenek meg.
[Katonai_terkep_1857.jpg]

Bejelentkezés

Támogatók

life logo

Partnerek

Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Papp Zsolt - Családi gazdálkodó
Viszlóné Oláh Erzsébet
- Családi gazdálkodó