You are here:   Nyitólap Gazdálkodóknak Gyeptípusok leírása Löszgyepek Jellemző növények
Nyomtatás

Jellemző növények 

A löszgyepeken egy 4 m2 nagyságú területen nem ritkán akár 30-40 növényfajt is megfigyelhetünk. Egy 400 m2 méretű gyepfoltban a fajok száma elérheti a 80-90-et is. Egy-egy közepes méretű löszvölgy kb. 10-15 hektár összkiterjedésű sztyepprétjeiben akár több mint 200 őshonos természetes faj is tenyészhet (nem számítjuk közéjük a szegetális és a ruderális gyomokat). Ha ezekhez a völgyalji rétek növényeit is hozzá számoljuk, az őshonos gyomnövényekkel, illetve a fákkal és cserjékkel együtt, akkor egy 40-50 hektáros löszvölgyben akár 300-400 fajt is regisztrálhatunk. A kiemelkedő fajszám arra utal, hogy a még fellelhető löszgyepek jelentős része ősgyep, s bár nem érintetlenek – évszázadokon keresztül legeltették őket –, a kíméletes használat miatt képesek voltak többé-kevésbé természetes állapotukban fennmaradni. A nagyszámú faj közül az alábbiakban néhány olyan jellemző elemet mutatunk be, amely a löszgyepekben állományalkotó, a természetes állapotot vagy éppen a leromlást jelzi, illetve gazdasági és/vagy természetvédelmi szempontból jelentős.

Pusztai (vagy barázdált) csenkesz (Festuca rupicola).

A sztyepprétek, így a löszgyepek egyik legjellemzőbb pázsitfüve. Levele szálas, hosszában barázda fut rajta végig, csúcsától a töve felé végigsimítva érdes. Csomós, zsombékképző aljfű, a száraz löszgyepek egyik legfontosabb faja. A szárazsághoz kitűnően alkalmazkodott, a meleg, napsütéses lejtőkön is állományképző, de az északi kitettségben élő félszáraz löszgyepekben is mindig jelen van. Az intenzív legelést és taposást azonban kevésbé bírja, mint rokona, a veresnadrág csenkesz, ezért az ilyen gyepekből kiszorul.

{timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina).

A pusztai csenkeszhez képest jobban tolerálja a rendszeres rágást és taposást, ezért az intenzíven legeltetett löszgyepek egyik állományalkotó növénye. Szárazságtűrő, levelei szálasak, nem érdesek. Tömött, de a barázdált csenkesznél kisebb csomókat képez. A kiszáradó mocsárréteken is jellemzővé válhat.

{timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image003.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image003.jpg" gal:="csoport-nev"}

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata).

A pusztai és a veresnadrág csenkeszhez hasonlóan ez a faj is sűrű csomókat képez, de levelei hosszabbak. Hajtása is magasabb, 60-70 cm-re is megnőhet, rajta kunkorodó és egymásba csavarodó szálkájú toklászokban érik meg a termés. Hegyes toklásza könnyen belefúródik a legelő állatok bőrébe, és gyulladást okoz. A száraz löszgyepben alárendelten jelen lehet, az intenzív legeltetés hatására elszaporodik. Az északi lejtők félszáraz löszgyepében csak annak leromlásakor válik jellemzővé.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image005.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image005.jpg" gal:="csoport-nev"}

Fenyérfű (Bothriochloa ischaemum).

Nagyon jól bírja a szárazságot, ezért a délies kitettségű meredek lejtőkön, sőt a félsivatagi jellegű szakadópartokon is megtalálja életfeltételeit. Az intenzív legeltetés és erős taposás hatására felnyíló, erősen erodált talajú löszgyepekben állományalkotóvá válik. Általában a csomós növésű pázsitfüvek közötti talajfelszíneket borítja be. Elszaporodása biztos jelzője a gyep túllegeltetésének, vagy más erős zavarásnak (pl. a lejtő egykori művelésének).

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image007.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image007.jpg" gal:="csoport-nev"}

Tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum).

Az északias kitettségű lejtőkön élő félszáraz löszgyep állományalkotó faja. Levelei szélesek, puhák. A növény a szárazságot nem bírja, de gyepje az északra néző lejtőkön tovább üde és zöld marad, mint a délies kitettségű löszoldalak xerofil gyepjei. Intenzív legeltetés és taposás hatására visszaszorul: kezdetben csak felritkul, majd teljesen el is tűnhet.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image009.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image009.jpg" gal:="csoport-nev"}

Taréjos búzafű (Agropyron pectinatum).

A löszös szakadópartok, erodálódó, suvadásos falak, felnyíló növényzetű meredek lejtők jellemző, állományalkotó növénye. A félszáraz löszgyepekből hiányzik, a zavartalan száraz löszgyepekben szálanként előfordulhat. Erős taposás hatására borítása megnőhet. Még jellemzőbb, hogy a völgyoldalak felső, erodált talajú peremén elszaporodik, és általában a ligeti zsályával együtt jellegzetes, elég fajszegény sávot képez. Az erős talajerózió egyik jelzőnövénye.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image011.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image011.jpg" gal:="csoport-nev"}

Magyar kutyatej (Euphorbia glareosa = E. pannonica).

A löszgyepek egyik jelzőnövénye. A száraz és a félszáraz löszgyepekben egyaránt előfordul, de az erodált talajú nyílt gyepekből általában hiányzik. A legelő állatok többnyire elkerülik, de az erős taposást nem viseli el.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Csillagőszirózsa (Aster amellus).

Az ősi, természetes, zárt sztyepprétek jellemző növénye. A löszgyepek közül csak az északias lejtők félszáraz típusában él. Az erős legelést és taposást nem bírja, ezért megritkulása vagy eltűnése az intenzív legeltetés egyik jele. Védett növény.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Peremizs-fajok: hengeresfészkű, kardos, borzas és selymes peremizs (Inula germanica, I. ensifolia, I. hirta, I. oculus-christi).

A természetes, kevésbé zavart sztyepprétek jellemző növényei. Az erős legeltetést és taposást nem bírják. A hengeresfészkű peremizs a löszgyepek és a lösz erdőspuszta jelzőfaja, a selymes peremizzsel együtt védett növény.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Zsálya-fajok: mezei, ligeti és osztrák zsálya (Salvia pratensis, S. nemorosa, S. austriaca).

A löszgyepek jellegzetes kétszikű növényei. A mezei zsálya a kevésbé zavart száraz és félszáraz löszgyepben egyaránt megtalálható. A ligeti zsálya a száraz löszgyep gyakori faja, a leromlás során elszaporodhat. Erodált talajú, napsütéses löszlejtőkön néha tömeges. A zavartalan félszáraz gyepekben ritka, de annak leromlása során egyre gyakoribbá válik.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Szennyes ínfű (Ajuga laxmannii).

A löszgyepek egyik jelzőfaja, jellegzetes erdőspusztai növény. A száraz és a félszáraz löszgyepekben egyaránt megél. Jelenléte a gyep természetességét, ősiségét jelzi. A rövidebb ideig tartó, vagy csak időnként visszatérő zavarást (pl. égetés), illetve az esetenkénti intenzív legeltetés képes elviselni, de a hosszan tartó taposást és legelést nem bírja. Védett növény.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Fehér pemetefű (Marrubium peregrinum).

Az intenzíven legeltetett, rendszeresen járatott, leromló száraz löszgyepek egyik jellegzetes faja. A taposás erősödésével gyakorisága megnő, a karámok közelében tenyésző gyepben nem ritkán uralkodóvá is válik. Elszaporodása biztos jelzője a túlságosan intenzív legeltetésnek.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Útszéli bogáncs (Carduus acanthoides).

A löszgyepek egyik jellegzetes legelőgyomja. Intenzív legeltetés és a talaj tápanyag-feldúsulásának következtében nagymértékben képes elszaporodni. Terjedését egykor acatolással igyekezték megakadályozni, manapság a völgyaljakban szárzúzózással védekeznek ellene. Ha egy völgyalji, tápanyagdús talajú legelőt néhány évre felhagynak, képes ott tömegessé válni.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Selyemkóró (Asclepias syriaca).

Az egyik legveszélyesebb inváziós növényfaj. Észak-Amerikából származik, kiváló mézelő virágai miatt néhol termesztették is. Agresszíven terjedő évelő gyomnövény, ma már hazánk számos vidékén nagyon elszaporodott, az őshonos fajok kiszorításával súlyos károkat okoz. Az ősi, természetes, zavartalan löszgyepekben eddig nem tudott elterjedni, de a gyepek szántókkal érintkező szegélyében már jól érzi magát, és akár tömegessé is válhat. Felhagyott szántókon a második évtől kezdve szintén eluralkodhat, és akácosokban is terjed.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Aranyvessző-fajok: magas és kanadai aranyvessző (Solidago gigantea, S. canadensis).

Hazánkba Észak-Amerikából behurcolt, agresszíven terjedő, évelő, inváziós gyomnövény. Dísznövényként kertekből vadult ki, mára már az ország jelentős részét megfertőzte. Az ősi, többé-kevésbé háborítatlan löszgyepekben legfeljebb szálanként tud megjelenni, de a bolygatás erősödésével elszaporodhat. Főként a gyepek zavart szegélyén terjed, helyenként sűrű állományokat képez. Tömeges lehet mocsárréteken és mocsarakban is.

 {timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

Törpemandula (Prunus tenella = Amygdalus nana).

Az ősi lösz erdőspuszta jellegzetes növénye. Alacsony cserje, rózsaszín virágai áprilisban nyílnak. Egykor kiterjedt pusztai cserjéseket alkotott, gyepek és erdők határán is jellemző volt. Természetes állományai mára megfogyatkoztak és összezsugorodtak. Löszgyepekben, gyepek szegélyében, völgyoldalak felső peremén bukkanhatunk rá. Bár a nem legeltetett gyepeket sok helyen fenyegeti a becserjésedés veszélye, a cserjeirtást körültekintően kell végezni. A védett törpemandula, és több más, a löszlejtőkön kevésbé elterjedt vagy ritka cserje- és fafaj (pl. csepleszmeggy, húsos som, vadkörte, tatárjuhar) kíméletet érdemel.

{timg title:="1. kep-cime" thumb:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/loszgyep-novenyek_image001.jpg" img:="images/stories/kezikonyv/loszgyepek-novenyei/image001.jpg" gal:="csoport-nev"}

 

Bejelentkezés

Támogatók

life logo

Partnerek

Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Papp Zsolt - Családi gazdálkodó
Viszlóné Oláh Erzsébet
- Családi gazdálkodó